Ha nem vetted a fáradságot, hogy az elmúlt három hónapban elolvass egy könyvet, akkor az önfegyelemnek ez a
hiánya látszólag semmilyen közvetlen hatással nincs az életedre. És mivel az első 90 nap után semmi drasztikus nem
történik veled, a következő harminc napra is meghozod ugyanazt a rossz döntést, és ez így folytatódik tovább. Miért?
Mert úgy tűnik, hogy úgysem számít. És ebben van a nagy veszély. Az, hogy nem olvasod el a könyveket, elég nagy
hiba, de még nagyobb, hogy úgy gondolod, hogy ez nem számít!
Akik túl sokat esznek egészségtelen ételekből, azok a saját jövőbeni betegségükhöz járulnak hozzá, de a pillanat
öröme mellett eltörpül a jövőbeni következmény. Nem tűnik fontosnak.
Akik dohányoznak vagy alkoholt isznak, ugyanazt a rossz döntést hozzák meg éveken keresztül, mert azt hiszik, nem
számít.
De ezeknek az elhibázott döntéseknek a fájdalma és megbánása csak elhalasztódik a későbbi évekre. A követ-
kezmények ritkán azonnaliak. Ehelyett inkább felhalmozódnak, amíg elkerülhetetlenül el nem jön az elszámolás
napja, és meg kell fizetnünk az árat a rossz döntéseinkért - azokért a döntésekért, amelyek a maguk idején nem is
tűntek olyan fontosnak.
A kudarc legveszélyesebb tulajdonsága a láthatatlanság. Rövidtávon úgy tűnik, hogy azok a kis hibák nem is
számítanak. Nem látszik, hogy a kudarc felé haladunk. Valójában még az is lehetséges, hogy ezek az apró döntésbeli
hibák akkor történtek, amikor életünkben az öröm és bőség uralkodott. Mivel semmi szörnyűséges nem történik
velünk, mivel nincsenek azonnali következmények, amelyek megragadnák a figyelmünket, egyszerűen átcsúszunk
egyik napból a másikba, megismételjük a hibákat, gondoljuk a rossz gondolatokat, hallgatunk a rossz suttogásokra,
meghozzuk a rossz döntéseket. Tegnap sem szakadt ránk az ég, tehát amit tettünk, az valószínűleg nem volt nagyon
ártalmas. Mivel nem voltak azonnal mérhető következményei, valószínűleg megismételhetjük, amit tettünk.
De ennél azért okosabbnak kell lennünk!